Rábaszentmiklós-Göbösmajor-Rábaszentmiklós
2 nap kb. 120 km
Valami véletlen folytán a jó idő és a hétvége egybeesett. Az már kevésbé véletlen, hogy útnak indultunk. Cél Göbösmajor, a Kisaföldi Erdőgazdaság Zrt turisztikai központja. Két pont között a legrövidebb út az egyenes. Nos, mi nem azon mentünk. Első nap északra egy nagy körív mentén , aztán másnap ugyanez délre.
Indulás reggel 8.00 órakor. A köd felszállt. Gyönyörű őszi idő. Málha már előző nap összeállítva, nyergelés, pálinka – szokásosan. Az már pár km-rel arrébb derült ki, hogy az innivaló az asztalon maradt. Nem baj, majd Kisbabóton veszünk a kocsmában. (nem volt nyitva.) Szóval irány észak fele. Kezdetben a Marcal mellett, aztán Kisbabótnál át a Rábán, onnan réteken ki a régi 85 –ös főút barbacsi kereszteződéséig. Nem mostanában , de Barbacson tanultam lovagolni. Nosztalgikus érzések közepette ellovagoltunk a falu alatt, át a Sziget-erdő nyugati oldalára. Ott aztán egy hosszú réten, egy hosszú vágta következett. A 86-os főutat a maglócai bekötőútnál kereszteztük. Akkorra már erősen szomjaztunk. De ahol a szükség, hamar a segítség. Vagy valami ilyesmi. Csatárimajorban lakik egy kedves barátom . Csatárimajor pedig ott volt ahol a mi voltunk. Meg pár sör is. Persze előtte megitattuk a lovakat
Csatárimajorból elindultunk aszfalt mellett Acsalag fele. (nem csak Vas megyében vannak érdekes településnevek) de hamar letértünk a Kapuvár-Bősárkány csatorna mellé.. Innen végig a csatorna mentén haladtunk Osliig. Ez így unalmasnak tűnik, de nem volt az. Az út nagyrészt füves, és fasorokkal tarkított rétek szegélyezik. Oslitól letértünk a csatorna partjától, aztán megpróbáltuk kikerülni Kapuvárt. Ebből a kerülés sikerült. Vitnyédig végül is a kerékpárút mellett mentünk. Onnan már nem akartam semmi kalandot, mentünk az aszfalt mellett Csapod fele. Végül fél öt fele érkeztünk a szálláshelyre. A gondnok kedvesen fogadott bennünket. Megmutatta lovak helyét. Vacsorát nem rendeltem, de ettől függetlenül próbált nekünk valamit intézni. Nem sok sikerrel. A konyhás nénik zsörtölődve elutasították, hogy nem volt megrendelve, különben is csoportjuk van. Ilyenkor jön el Takács Mérnök Úr ideje. Megigazította a haját, kihúzta magát, és bekopogott a konyhába. Én is tettem a dolgom, diszkréten félrehúzódtam. Talán egy perc telt el, mikor olyan párbeszéd szűrődött ki, amelyben a konyhás nénik azon vitatkoznak, vajon rizs, vagy hasábburgonya esne nekünk jobban. Összefoglalva : fejedelmi vacsorát kaptunk.
Másnap 08.00 körül indultunk. Erdei szakasz, cseri talajokon. Milyen a cseri talaj ? Olyan, ahol kalapáccsal szedik a krumplit. Ha kopog, akkor kavics, ha nem akkor krumpli. Kellemes meglepetésként olyan utat találtunk, ami nem volt kavicsos. Illetve délre haladva a Rába fele, kevesebb a kavics. Az erdei szakaszra próbálok megfelelő jelzőt találni, de nehéz. Volt napsütés, ezer árnyalatban őszi lombok.
Répceszemere mellett értünk ki az erdőből. Onnan a Répce árapasztó leágazásától az árapasztó mentén lovagoltunk a Rábáig. Aztán végig a Rába mellett Árpásig. A mentett oldal őszi kaszálása megtörtént. Mint egy galopp pálya. A gidrán érezte a hazafelét, megszokott módon vissza kellett fognom.
17.00 órakor otthon, édes otthon.
Rábaszentmiklós – Petőfiszállás
kb 350 km
6.nap péntek
Kiskőrös-Petőfiszállás
Bugac mellett vagyunk a leégett ősborókásban. A szürkenyár szépen újul, a boróka sehol. 30 fok fölött a hőmérséklet. Kezd melegem lenni. Megjegyzem, hogy szép az út, bár 15 fokban jobban élvezném. Takács Mérnök Úr csak annyit válaszol foghegyről: ’Bugac ilyen. Ha 15 fokban akarsz, lenni menj Alaszkába’. Nem vitatkozom.
Kiskőrösről indultunk reggel, időben. A Vadkerti-tónál reggeliztünk /ebédeltünk. Pusztuló erdei tanyák között jutottunk el Bócsára. Onnan irány keletre, nyílt részen a tanyák között. Aztán újra erdő, közben aszott gabonatáblák, nagy a szárazság. És itt az égett erdő. Ha kiérünk a pusztára, ott majd jobbra fordulunk a tanösvényen Móricgát fele. Móricgáton mindenképpen itatunk, majd keresünk valami homokos utat, ami kikerüli Jászszentlászlót . Még át kell mennünk az autópályán. Petőfiszállás a cél.
3. nap kedd
Szántódpuszta-Dádpuszta (Ozora)
Gyöngyöző hosszúlépés. Származási hely : Szabadhídvég kocsma. Közben – mármint két (hosszú)lépés között harapnivaló is akad. Rántottszelet hasábbal. Takács Mérnök Úr intézkedett a konyhán. Túl vagyunk már a Szántód alatti dombokon, megitattuk a lovakat Jabapusztán , aztán Ságvár, és Ádánd. Találtunk egy jó utat Ságvár és Ádánd között, egy tó , utána egy csatorna mellett ki a Sióig. Innen maradunk a Sió mellett Ozoráig. Sajnos nem lesz időnk megnézni a várat. Dádpusztán fogunk éjszakázni. Igen, ott van az O.Z.O.R.A fesztivál. Takács Mérnök Úr intézte a szállást. Elmondása szerint mesebeli a hely .
2. nap hétfő
Csesznek-Márkó
’Majd, ha megállítanak a katonák, azt fogom mondani, hogy eltévedtünk ’ – szólok Takács Mérnök Úrnak, és nekiindulunk ,hogy átvágjunk a Veszprém feletti katonai gyakorlótéren. Aztán hirtelen géppisztoly sorozat hallatszik, nem túl távolról. Gyorsan egy domb mögé húzódunk. Ennyit a remek ötletemről. Pedig egy darabig minden szép volt. Időben indultunk Csesznekről. Sikerült kikerülni a bozótos részt az Aranyos völgyben. Aztán a Cuha mentén haladtunk, ahonnan letértünk Borzavár fele. Na jó, ott beleestem egy patakba, amelyen kétszer át kellett kelni egy kidőlt fa miatt, de alig lettem sáros. Borzaváron reggeliztünk tarisznyából,Tündérmajor érintésével Akli mellett mentünk Hárskút fele. Ott aztán be lettünk kerítve. Végül egy meredek közelítő nyomon ereszkedtünk le a völgybe,
Szóval forduljunk inkább vissza az erdőbe, Aztán eloldalazunk Márkóig. Szántódpusztán fogunk éjszakázni, de mivel csak lószállítóval lehet átkompozni, mindegy hova jön a futó. Akkor inkább eszünk egy jót a csárdában, Bandikapitány pedig majd felvesz ott bennünket.
5. nap csütörtök
Németkér-Kiskőrös
Takács Mérnök Úr elment élelmet szerezni. Ez így egy kicsit vadregényes, és erősen túlzás. A Szelidi-tó partján strandolunk, a lovak kikötve, szemben a fák alatt. És már érkezik is a Mérnök Úr lendületes lépésekkel, kezében egy 2 literes műanyag flakon, és két pohár. A flakonban és később a poharakban jófajta olasz fröccs. El akartam érni a 9.00 órás kompot Pakson. Az volt a tervem, hogy időben érünk Kiskőrösre, és fürdünk a termálban. Azon a kompon át lehet menni lóval. Mehettünk volna végig a falun, de kockáztattunk, és jól tettük. Egy homokos úton, változatos terepeken jutottunk el az autópályáig. Onnan aztán maradtunk az út mellett. Nem szaporítva a szót elértük a kompot. Kis pihenőt tartottunk, aztán irány északra a Duna töltésén Dunapatajig, aztán a tóhoz. Mire el fog fogyni a fröccs, elkészül az ételünk is. Aztán felnyergelünk, és egy hosszú poros úton fogunk lovagolni kelet fele. Lehet, hogy a Duna völgyi-főcsatorna előtt lesz kerítés, de majd kikerüljük. Erdőtelek után Kiskőrös, időben odaérünk,de nem fogunk fürdeni, az megvolt a tónál.
4. nap szerda
Dádpuszta-Németkér
Furcsa vidék a Dél-Mezőföld. Egyszer sűrű kocsányostölgyesben lovagolunk, most meg kopár kiritkult homoki szürkenyárasban, ahol a fű se nő. Száraz szomorú környék. De hirtelen előttem egy sárgabarackfa. És barackfákra időszakosan jellemző módon érett barackokkal. Kerítek egy kampós botot, azzal óvatosan lehúzok egy ágat, és tálalva. Reggel indulás után körbelovagoltunk a dádpusztai fesztivál helyszínén. Hatalmas nádas épületek, óriás szobrok, gyökereikkel felfele elásott fák, és nem láttunk mindent. Nem az én zeném, amit itt játszanak, de a környezet rendkívüli. Előző este beszélgettünk a gazdával, pontosabban a fiával. Elmondta, hogy édesapja vándorjuhász volt. Visszaköszön az épületekben a pusztai építészet. Aztán leereszkedtünk a Sióhoz. Simontornyán tartottunk déli pihenőt a várnál. A pihenő után továbblovagoltunk Pálfáig, majd Vajtára aszfalt mellett, nos az nem volt nagy élmény. De Vajtánál elértük az erdőt, és a barackfát. Ha megettük a barackokat, (az összest) Németkér lesz a cél. Nem fogunk sietni, nincs messze. Még az is bele fog férni az időbe, hogy Németkér túlsó felére érünk ki
1.nap vasárnap
Rábaszentmiklós-Csesznek
Sétálunk a vasúti síneken. Pontosabban a sínek között a talpfákon. Nem egy lovas túraútvonal, de megteszi. Egyszer, és soha többé. Az irány jó, megkerüljük a gici disznóskertet. Tehetnénk aszfalt mellett is. Ott kényelmesebb és gyorsabb lenne, ezért is vagyunk itt. Szóval elindultunk. Elmarad a Nyeregszemle, de a Bertold felajánlotta, hogy látogassuk meg a tanyáján. Most ez van. Ennek kell örülni. Felpécen találkoztam Takács Mérnök Úrral, Ő meg énvelem. Ismerős utakon jöttünk idáig. Ha kiérünk a hídig, ott le tudunk jönni a vasútról, amit megnyugtatásul, régóta nem használnak, akkor majd a Bakonygyirót előtti réteken laza galoppozással felejtjük el az egész vasutas szakaszt. Megpróbálok másik úton menni : Bakonyszentlászló felől Szentkirályhoz érkezni az erdőn át. Nehéz ügy, nagyobb az esély arra, hogy a Szentlászló-Szentkirály aszfaltútra fogunk kijutni és mehetünk a padkán.Az nem valami fényes befejezése lesz a napnak,de legalább remélhető vacsora a vendéglőben. Vasárnap este lévén, lehet, hogy lesz zene. Talán Ismerős Arcok számot is fog játszani zongorán a zenész srác.
Rábaszentmiklós- Gérce-Rábaszentmiklós
Kaptam egy lovat pár napra, hogy vigyázzak rá. Lelkiismeretes ember lévén úgy gondoltam, hogy a vigyázás akkor megfelelő, ha folyamatosan mellette vagyok. Vagy rajta. Többször voltam Sitkén. Mindig a Rába mellett vezetett az utam, onnan figyeltem a délre húzódó erdőséget. Hosszabb az út a töltés mellett, de gyorsabb. Ami meg gyorsabb, az ritkán szebb és tartalmasabb. Szóval volt egy ló és volt egy vágy, hogy az erdőkön keresztül lovagoljak Sitkére. Ennél több nem is kell. Tehát indulás Rábaszentmiklósról reggel 8 órakor. Ómalomsoknál rövid pihenő a kocsmában. Fogyasztás kötelező, egyrészt gazdasági okok miatt, – hogy a kocsma megmaradjon, másrészt a következő település Sitke, ami kb. 40 km.
Várkesző után éles balkanyar, szemben az erdő, mögöttem a töltés. Innen az út határozza meg a történéseket. (Szeretem hinni, hogy az utat meg én.) Voltak kiváló hosszú egyenes szakaszok, akác, cser, erdei fenyő órákon keresztül. Szörnyű volt a nyár. Heteken keresztül nem esett eső. Minden zöldet elvitt az aszály. Aztán ősz elején esni kezdett az eső, és a kopár rétek, erdőaljak kizöldültek. Olyan érzés volt, mintha tavasz lenne.
16 órakor értem a sitkei kápolnához. Felidéződtek fiatal felnőttkorom fesztiválemlékei. Gércén lett szállásom, egy használatom kívüli ház fáskamrájában. Udvaron dús fű, nem kell ennél több. Köszönet érte. Eredetileg úgy terveztem, hogy a következő nap a Farkas-erdő, Szajki -tavak érintésével elmegyek Megyerig, aztán harmadnap vissza a Marcal mentén. Egyéb okok miatt ez nem így lett. Akkor még nem tudtam, hogy a fő oka a változásnak, az, hogy a Mérnök Úrral tegyem meg ezt az utat a későbbiekben Marad tehát másnapra a visszaút. Persze kicsit beleettem a tortába, Sótony magasságánál jöttem ki a Farkas-erdő nyugati oldalán, aztán észak-keletre fordultam. Hegyközségnél letudtam a kötelező főútvonal keresztezéseket, kicsit (nagyot) keveregtem Lánkapuszta fele. Tiszteletemet tettem a ostfiasszonyfai hadifogoly tábor temetőjénél, majd onnan északra a Rába töltéshez lovagoltam. Onnan aztán végi a töltés mellett. Akácok, cserek és fenyők helyett végeláthatatlan kukoricatáblák. Ilyenkor az ember folyamatosan beszélget -önmagával.
18.00 körül értem vissza. Időben.
Csesznek-Bokod
2 nap
táv kb. 100 km
Volt egy titokzatos erdő. Nevezhetném titkosnak is, a benne rejlő szovjet katonai támaszpont miatt. Régebben sokat jártam kocsival Győr és Székesfehérvár között. A titokzatos erdőt Bakonysárkánynál érinti a főút. Kelet fele tekintve a hullámzó dombhátakat végig erdő borítja. Talán a Vértesig. Persze az az erdő is csak erdő, főleg annak aki ismeri. Én is csak egy ember vagyok, és az is, aki ezt az írást olvassa. De ez messze nem így van. Pénteken délben eldöntöttem, hogy másnap ellovagolok Bokodra. Ez a település a híres Bokodi-tó mellett van. Valószínűleg a tóról kapta a nevét. Mivel a víz nem az én közegem (túl híg ahhoz, hogy lovagoljak rajtam, és túl sűrű ahhoz,hogy benne), engem Bokod azon tulajdonsága ragadott meg, hogy a titokzatos erdő túlsó, keleti oldalán fekszik. Egyebek mellett. Gyors böngészés a hálón, és már hívtam is az Öreghegyi Lovastanya tulajdonosát. Szállás kellene lónak, lovasnak, és holnapra. Kis csend a telefonban, majd jött a válasz, hogy természetesen. Sőt Krumplifesztivál lesz a rendezvénytéren, este színházi előadás.
Ez már több ok a soknál, hogy Bokodra menjek. Lesétáltam hát Csesznekről Bakonyszentkirályra, a major melletti úton fel a dombokra, át Hajmáspusztára. Aztán követhetetlen erdei kevergéssel jutottam el a Csatka melletti geodéziai mérőtoronyhoz.Onnan gyönyörűnek láttam a kilátásaimat. Persze hamar változott a helyzet. Bekerítettek. Egy bozótoson kellett átjutnom, hogy kiérjek az Ácsteszérre menő aszfaltútra. Ácsteszéren a temetőnél itattam. Ott találkoztam kisbéri kerékpárosok lelkes csapatával, akik a járási családi sportnap keretében kerekeztek. Csak át kellett vágnom az erdő, (és pár árkon) és ott volt előttem Bakonysárkány lent a völgyben, mögötte a főút és a titokzatos erdő. Elindultam le a faluba, mint éjjeli bogár a lámpafénybe. Volt közben egy gazos patakmeder, amit keresztezett egy vasúti töltés, időnként lenéztem, megvan-e még alattam a ló. De átjutottam, különben itt érne véget ez az írás. A falunak a főút túlsó felén lévő egyetlen utcájában itattam egy háznál,majd bevetettem magam a titokzatos erdőbe. Kb. fél óra múlva, miután megtekintettem a környék összes magaslesét, és az utca végén 3 fele ágazó földútból már kettőt bejártam, ismételten elbúcsúztam Bakonysárkánytól. Kezdtem nem kedvelni a titokzatos erdőt. Ugyan kerítés nem volt,de utat kelet fele sehogy sem találtam. Már azon gondolkoztam, kimegyek északra az aszfaltra. Amíg gondolkodtam egy csodaszép rétre értem. Fogathajtóknak nem ismeretlen a császári Egresi rét. Szépen rendben tartott terület, bár több ilyennel találkozhatnék. A rétről megérzés alapján egy betontömbbel lezárt másik rétre kanyarodtam kicsit délre. Szántók mellett haladtam, amelyek a titokzatos erdőbe ékelődtek. Aztán újra fák között lovagoltam, hamarosan elértem a bokodi vadászházat. Onnan már csak pár km a falu. Szállásadóm a bokodi rendezvénytéren várt rám. Vadpörkölt, vörösbor, unikum. Ha jól emlékszem a sorrendre. A pontos programot is megtudtam. Este a komáromi Magyarock Dalszínház adja elő a Made in Hungária című darabot.
A Teremtő sok kiváló képességet adott nekem, de a zenélés, éneklés és a tánc nincs ezek között. Ezen műfajokat éppen ezért nagy odaadással nézem, ahelyett, hogy gyakorolnám. Ennek szűkebb környezetem, – túlélve pár próbálkozásomat, kifejezetten örül. Mivel utam során a kisbéri kerékpárosokon kívül senkivel sem találkoztam, ők pedig se nem táncoltak, se nem énekeltek, nagy kontraszt volt az előadás színes forgataga. Az egész nagyon tetszett. Szívesen megnézem őket máskor is. Az éjszakát a Öreghegyen töltöttem. Reggel elköszöntem szállásadómtól. A visszaúttal kapcsolatban figyelmeztetett, hogy az erdő alatti patakon nehéz átkelni. Megköszönve a figyelmeztetését, kipihenve, az előző napi színházi előadástól élményekkel feltöltődve indultam hazafele. Az erdő alatt nem volt patak, csak egy keskeny jágerkenderes sáv. Hetek óta nem esett, több olyan árkon könnyedén átkeltem, amelyeken eső után lehetetlen. Már majdnem a átértem a gazos sávon, mikor a lovam hirtelen süllyedni kezdett a sárban. Ezt korrektül lereagálta azzal, hogy nem mozdult. Amikor meg mozdulni akart, már nem tudta emelni a mellső lábát, és a sárba bukott. Velem együtt. Nagy veszély nem volt, a szárat nem engedtem el, kigurultam a száraz részre és kihúztam a lovat. De a fess megjelenésünk odalett. Úgy néztünk ki,mint Schwarzi a Predátorban, mikor sárral keni be magát, hogy az alien ne lássa infrával. Lovastól álcázva voltam. Az ilyen (és egyéb) nagydolgokra hozott nedves popsikendővel letakarítottam a lovam fejét, jómagamat pedig az előző napi viseltes ruháimmal, és árnyékból tépett nedves fűvel. A nedves fűbe belekeveredett, valami tüskés is, amivel sikerült az alkarom véresre pucolni. Ilyesmire mondják, hogy kicsit túltoltam a biciklit.
A tisztálkodást a császári Egresi réten fejeztem be a vizes akadálynál. Hazafele a titokzatos erdő már nem volt titokzatos. Átláttam a nyiladékok elhelyezkedését, a benne kanyargó aszfaltút segített a tájékozódásban.
A titokzatos erdő ismerős erdő lett, de ez nem baj.
16.00 órakor már Cseszneken voltam.
